5+1 könyv a nyári olvasmányaim közül!!!!

Oké. arra jutottam, hogy mivel nekem ez a folyamatos frissítés dolog nem igazán megy, csinálok egy külön menüpontot azoknak a könyveknek, amikről nem tudok 10-nél több mondatot írni, mert nem igazán tetszett, vagy nem találom hozzá a szavakat.

Íme ez tehát a: 

 5+1 könyv a nyári olvasmányaim közül!!!!

nr. 1: A titkos invázió- Bosszúállók

A nyári szünet legelején leutaztam a nővéremhez, Pécsre, ahol megünnepeltük a szülinapomat. Szülinapomra megvette nekem életem első képregényeit a Marvel Bosszúállók- Titkos Invázió két részét, meg a HellBoy harmadik részét. Mivel nem vagyok nagyon jártas egyenlőre a képregényekben illetve a grafikusnovellákban, ezért nem nagyon tudom, hogyan kéne ezeket elemezni.

A története jó volt, remélem csinál majd a Marvel egyszer filmet ebből a  skrull (űrlény ami felveszi a hangodat, az arcodat, és az emlékeidet) invázióból, mert érdekes volt. Nagyon összezavaró, mert tényleg lehetetlen volt megállapítani ,hogy akkor ő most skrull vagy nem skrull (ez itt a kérdés). Nekem még inkább bonyolult volt, mert a hiányos ismereteim miatt lövésem sem volt arról, hogy ki kicsoda, Sólyomszem felesége mai napig egy nagy kérdőjel számomra. Meg az volt nagyon zavaró, hogy rengeteg a z erős állú, kék szemű, szőke szuperhős.

4/5 CSILLAG

moly link: http://moly.hu/konyvek/brian-michael-bendis-titkos-invazio-a-tamadas

nr. 2: A Rosie projekt

Hát ez a könyv haláli volt! Humoros, aranyos, romantikus. Egyszerűen tökéletes. Ha filmként néznénk akkor ez a tipikus RomCom, vicces, szerelmes és egész estés kikapcsolódás. Ha nézitek az Agymenők című sorozatot, akkor garantáltan imádni fogjátok, mert ennek a könyvnek az alcíme akár lehetne a „Sheldon feleséget keres” is.  És még az Asperger szindrómát is tökéletesen lefesti. :D

5/5 CSILLAG

moly link: http://moly.hu/konyvek/graeme-simsion-a-rosie-projekt

nr. 3 : Hellboy- A leláncolt koporsó és már mesék

Ezt ahogy már említettem a nővéremtől kaptam. Imádtam. Jó  volt olvasni, kellemes olvasmány volt, és remek kikapcsolódás. És ezek a történetek majdnem mindegyszálig népmeséken alapszanak, a világ mindentájáról. Hellboy egy nagyon laza (ennél nincs jobb szó a lefestésére) karakter, és a kalandjai lenyűgözőek.

5/5 CSILLAG

moly link: http://moly.hu/konyvek/mike-mignola-hellboy-3-a-lelancolt-koporso-es-mas-mesek

nr.  4 : Good Omens

Pécsi kiruccanásom alkalmával volt szerencsém betérni egy könyvesboltba, ami telis teli volt angol könyvekkel (azok a gyengéim), természetesen nem távozhattam üres kézzel. Ezért  Neil Gaiman –től Terry Pratchett-től megvettem a Good Omens-t. Nem volt rossz. Neil Gaiman az egyik kedvenc szerzőm, de ez a könyv most valahogy annyira nem jött be. Nem volt rossz, szó se róla, de nem is az a Húha-ez-aztán-a-húhaaa könyv.  Egy jó egyéjszakás kaland inkább.

3-4/5 CSILLAG

moly link: http://moly.hu/konyvek/neil-gaiman-terry-pratchett-good-omens

nr. 5 : Csak egy nap

Ezt a könyvet valamikor júliusban vettem föl. Azért szereztem be, mert az írónő másik könyve az If I Stay ( Ha maradnék, részletes kritika róla itt : http://readwithanightowl.blogspot.hu/2015/07/if-i-stay.html ) nagyon nagyon tetszett, és mert a második kötetet égen földön nem találtam. Hát nekem ez a könyv nagyon nem jött be. Túl sok volt a cukormáz és kevés a tényleges történés. Szeretem a romantikus, love-storykat, de a jelek szerint csak a depresszív, tragikus fajtájukat. Nem is fejeztem be, talán a 70-edik oldalon hagytam abba. Másoknak nagyon tetszett, de nekem nem.

1/5 CSILLAG

moly link: http://moly.hu/konyvek/gayle-forman-csak-egy-nap

+1 : Hová tűntél?

Ahogy már fent említettem nagyon tetszett a Ha maradnék ezért tűvé tettem érte az egész várost (egy kisvárosban élek, senki ne gondolkodjon Budapestbe),  az 5-ből 4 könyvesboltban nem volt (halk megjegyzés: összesen van 5 könyvesbolt). Megszereztem és gyorsan át is rágtam magamat rajta. Nagyon tetszett, jól volt megírva. Soha nem untatott, egyszer se éreztem úgy, hogy inkább leraknám és keresnék valami mást. Nagyon tetszettek a fejezetek elején lévő dalszövegek, szívesen beléjük hallgatnék. Remélem csinálnak ebből is filmet, már csak a zene miatt is.

5/5 CSILLAG

moly link: http://moly.hu/konyvek/gayle-forman-hova-tuntel

Ennél persze több könyvet olvastam, de így 2 hónappal később ezek azok amikre rendesen visszatudok emlékezni. 

All the bright places (angol)

The Fault in Our Stars meets Eleanor and Park in this compelling, exhilarating, and beautiful story about a girl who learns to live from a boy who intends to die.

Theodore Finch is fascinated by death, and he constantly thinks of ways he might kill himself. But each time, something good, no matter how small, stops him.

Violet Markey lives for the future, counting the days until graduation, when she can escape her Indiana town and her aching grief in the wake of her sister's recent death.

When Finch and Violet meet on the ledge of the bell tower at school, it’s unclear who saves whom. And when they pair up on a project to discover the “natural wonders” of their state, both Finch and Violet make more important discoveries: It’s only with Violet that Finch can be himself—a weird, funny, live-out-loud guy who’s not such a freak after all. And it’s only with Finch that Violet can forget to count away the days and start living them. But as Violet’s world grows, Finch’s begins to shrink.

This is an intense, gripping novel perfect for fans of Jay Asher, Rainbow Rowell, John Green, Gayle Forman, and Jenny Downham from a talented new voice in YA, Jennifer Niven.

Tudom mindig ezt mondom, de ezúttal halálosan komolyan állítom, hogy ez a könyv a kategóriája legjobbja. De ezzel nem mindenki fog egyet érteni. Körbenéztem goodreads-en és azt láttam, hogy valaki vagy nagyon-nagyon szereti, vagy nagyon utálja. Nincs közepes, vagy tetszik vagy nem. Sokan úgy érvelnek, hogy a karakterek valójában csak sétáló kórképek, meg hogy ez egy nagy koppintás a Csillagainkban a hibáról, mert a lány neve egy szín (Hazel és Violet), mert a pár egy rakatnyi régi verset, idézetet mondogat egymásnak, és mert egész idő alatt a fejük felett lóg a  „Ma vajon meghalok?” gondolat (ez egy kicsit pontatlan fordítás volt ennek a lánynak a kritikájából: https://www.goodreads.com/review/show/1178956109?book_show_action=true&from_review_page=1 )

Nekem és sok más embernek tetszett viszont, mert:

-          - gyönyörűen van megírva

-          - a történet inspiráló, és elbűvölő

-          - ez az a fajta könyv, amit ha befejezel olyan különlegesnek érzed magad, és olyan mintha repülnél

-          - a karakterek szerethetőek ( Finch az új álom pasim, nagyjából)

-          - a betegségük nagyon pontosan van megjelenítve

-          - ha egyszer neki ülsz akkor kikapcsol körülötted a világ

Na most ezeken a pontokon fogok végig menni, a lehető legkevesebb spoilerrel. Kezdjük is az első ponttal, a stílusa.

Olvastatok már olyan könyvet, ami annyira szépen volt megfogalmazva, hogy megragadtatok egy tolat és aláhúztatok egy idézetet, vagy, mint én csak nagyon akartátok, de nem akartátok bántani a könyvet. Na ez a könyv pont ilyen. Az első 10 oldal után leraktam és elmentem megkeresni azokat a kis színes ragasztható könyvjelzőket, amit a suliba szoktam használni, hogy jelölgethessem. A könyv végére elfogyott az összes -.-

 Így néz ki most:

A molyos követőimet pedig elárasztottam idézetekkel, valami 17-et raktam fel. Sorry not sorry.

A könyv befejezése után elkapott az az érzés, hogy írni akarok. Nagyon kicsi korom óta író akarok lenni, és suliban mindig firkálgatok, de a nyárral együtt egy írási blokk is kitör. Amit nagyon utálok, mert most lenne időm, de egyszerűen ötletem nincs. De a könyv befejezése után írhatnékom támadt, ötletem még mindig nem volt, de a kedvem már megvolt hozzá.

Na a karakterek. Én szerettem őket. Könnyen azonosultam velük, és szerintem jól kivoltak dolgozva. Violet kedves lány, meg minden, de személy szerint nem ő lesz a kedvenc női szereplőm, hogyha összességében nézzük.  Nála lehet kicsit érezni a személyiség jegyek hiányát. Nem tudunk meg róla sok mindent, annyit tudunk csak, hogy szeret írni, hiányzik neki a nővére és próbál tökéletes lenni, hogy ne okozzon csalódást a szüleinek. Ennyi. Ez nekem egy kicsit kevés. Meg igazából egy kicsit mérges vagyok rá (már amennyire lehet az ember mérges egy kitalált személyre), mert szerintem nem küzdött eléggé a könyv vége felé, túl könnyen fogadta a szülei tiltását. Ezt úgy értem, hogy nem lázadott nagyon ellenük és nem nagyon küzdött azért, hogy a kapcsolat életbe maradhasson.

Finch viszont már egészen más tészta. Nála megismerkedünk a részletesen a múltjával, a családjával, a hozzájuk kötődő viszonyával, a hobbijaival stb. Ő sokkal jobban kivolt dolgozva, és alapvetően egy sokkal szerethetőbb karakter is volt.  Én nagyon megszerettem és, ahogy mér fent is írtam ő az új álompasim.

Ugye mindkét karakter valamilyenfajta depresszióval küzd. Finchről a könyvnek olyan ¾-énél megtudjuk, hogy bipoláris zavara van, ergo mániás depressziós, ez nem igazán nagyon spoiler, mert a könyv elejétől kezdve sejtjük, hogy valami nincs rendben. Violetnél nem kapunk pontos nevet, de feltehetőleg a szimpla, klasszikus depresszióval küzd (az is épp elég). Mindenesetre Finch betegsége nagyon pontos van bemutatva, ugyanis az írónő az egyetemei barátjáról (akinek szintén ilyen problémái voltak) mintázta a karaktert.

A könyvből film is készül mellesleg. Elle Fanning főszereplésével, a forgatókönyvet pedig maga az írónő írja. Én személy szerint szívesebben láttam volna Chloe Grace Moretz-et látnám a szerepben, Finch-nek pedig Tyler Blackburn-t, vagy Thomas McDonell-t.

   ÖÖÖÖÖÖÖSSSSSSSZZZZZZEEEEESSSSÍÍÍÍTTTÉÉÉÉÉÉSSSSS!

 Nekem nagyon bejött ez a könyv, nem tudok róla többet mondani, anélkül, hogy ne kezdjek el spoilerezni. Mindenképpen el kell olvasnotok, kihagyhatatlan szerintem. Mivel film készül belőle felteszem majd magyarra is lefordítják.  A könyv szerintem nagyon inspiráló és felüdítő. 

5/5 CSILLAG

Majd ha leérettségiztem talán rendszeresen fogok frissiteni

Esküszöm nem direkt csinálom a folyamatos eltűnést, de egyszerűen nincs időm, ha pedig van akkor meg energiám nincsen, szóval bocsi :(  De ma befogom fejezni a még augusztusban elkezdett All The Bright Places kritikát és esetleg egy másik régebben olvasott könyvről is írok pár szót. A jövőről pedig annyit, hogy már megrendeltem a The 100 2. részét a Day 21-t amiről biztosan fogok írni, és még elolvasásra vár Az Üvegtrón, a Tolvajok Városa és jelenleg a Nagy Gatsby-t olvasom. Ezekről LEHET lesz bejegyzés lehet nem. Lehet, hogy csak egy ilyen 5 mondatos rövidke lesz. Még meglátjuk. :D

Egy különc srác feljegyzései

Az „Egy különc srác feljegyzései” című könyv elbeszélője egy tizenöt éves középiskolás srác, Charlie. Furcsának és magányosnak érzi magát, mintha a pálya széléről, kívülállóként figyelné a körülötte zajló eseményeket. Egy nap elhatározza, hogy leveleket ír egy ismeretlennek, aki akár a barátja is lehetne. Ezekből a levelekből aztán szép lassan – olykor mulatságosan, olykor meghatóan – egy cseppet sem átlagos tinédzsert ismerhetünk meg. Charlie kétségbeesett erőfeszítéssel próbálja élni a saját életét, miközben menekül is előle, és ez a kettősség különleges, járatlan utak bejárására kényszeríti: családi drámák sora, új barátok, az első randevú, szexualitás, drogok… Chbosky regénye a lélek legmélyebb rezdüléseit tükrözi, miközben felidézi az olvasóban a felnőtté válás nehéz, semmi mással össze nem hasonlítható éveit.

A kötet megjelenése óta több mint 1 000 000 példányban kelt el és hatalmas vitákat gerjesztett, miközben a tinédzserek megkerülhetetlen kultuszregényévé vált világszerte. Ellentmondásos módon egyszerre tiltott könyv és kötelező olvasmány az amerikai középiskolákban. Ez a regény ugyanazt jelenti a 21. századi tinédzsereknek, mint amit a „Zabhegyező” jelentett a szüleik generációinak.

Na tehát, aki eddig még nem olvasta ezt a könyvet, az most rögtön álljon neki, mert ez a könyv teljesen megváltoztat. Sokszor mondom azt, hogy „ez a könyv így meg úgy változtatja a nézőpontunkat a dolgokon” de ennél a könyvnél halálosan komolyan gondolom. A legtöbb könyv a világ dolgait mutatja be máshogy, politikát, szerelmet, történelmet stb. Ez a könyv viszont a magunkról alkotott képet forgatja fel. A történetet Charlie leveleiből ismerjük meg, és a amiket leír, elmond, az a mi történelmünk is. Amit elmond az velünk is történhetne, lehet történik is.

Charlie egy bájos, kedves, humoros, őszinte és tiszta. A tiszta alatt azt értem, hogy az elején gyermeki, majd ahogy telik az idő egyre inkább felnő és mi vele növünk. Ahogy megfogalmazza a dolgokat az ámulatba ejtő, és lehengerlő. És a zenei ízlése is nagyon jó, meglehet találni a neten a zenéket amik levannak írva és nagyon jól passzolnak a történetbe. Én nagyon boldog vagyok, hogy újra felvettem ezt a könyvet, 12 éves koromba próbálkoztam vele először de túl kicsi voltam, hogy megértsem miről is szól igazán ez a könyv.

Patrick és Sam talán a föld legcsodálatosabb barátai akiket eltudok képzelni, a Titkos Mikulás résznél egyszerre akartam sírni és nevetni.

Az egész könyv üzenete az, hogy ne rohanjunk az élet elől, hanem éljük ki, és el se tudjátok hinni, hogy, ez mennyire nehéz. Én most próbálom élni az életet, keresem a pillanatokat amiket majd öregen emlegetni fogok, és nehéz. Szerintem ha próbálunk nem menekülni az élet elől akkor nem fog menni, szerintem meg kell feledkezni mindenről és az élet talán majd megtalál minket. Remélem legalábbis.

Ezer megy egy szót tudnék mondani erről a könyvről, de egyszerűen egyet se. Lehet itt kéne befejeznem, mert ez nem megy. De kérlek olvasd el ezt a könyvet a te érdekedben, vagy nézd meg a filmet, de ezt az élményt mindenkinek át kell élnie.

 ÖÖÖÖÖÖÖSSSSSSSZZZZZZEEEEESSSSÍÍÍÍTTTÉÉÉÉÉÉSSSSS!

Nem is tudom, mit írjak, egyszerűen nem leírható, azaz érzés amit ez a könyv adott nekem. Nem vagyok boldog vagy szomorú, nem vagyok lelkes vagy elkeseredett. Talán éppen felszabadult és megkönnyebbült vagyok. És nem tudom miért, mert a könyv nagyon jó volt és nem akartam, hogy vége legyen, de valahogy nem hagyott bennem ürességet. Egyszerűen nem értem, hogy lehetséges ez. De azt tudom, hogy szívem szerint most Sam furgonjának a platóján állnék, ahogy bemennek az alagútba és kiáltanék teljes szívemből, mert abban a pillanatban nem lennének korlátaim. Talán ahhoz az érzéshez tudnám hasonlítani a könyv befejezését, mint mikor a Breakfast Club végén megszólal a zene. Ugyan az a érzés. Vége van valaminek, mégis olyan mintha csak most kezdődött volna el.

Ez a könyv maga a gyönyör, szerettem az első betűjétől az utolsóig. Hirtelen az 5 csillag is olyan kevésnek tűnik.

10/5 CSILLAG (egyszerűen ha ezt is 5re értékelném, akkor a többit kéne le)

Pretty Little Liars

Mindenkinek van valami szennyese – kiváltképp, ha az illető a gimis Spencer, Aria, Emily és Hanna.

Spencer a nővére fiúja után sóvárog. Aria az angoltanáráról fantáziál. Emily a fekete Mayába zúg bele. Hanna pedig ocsmány kis trükkök árán játssza a bombázót.

Ki hinné, hogy ezeknél súlyosabb titok is nyomhatja a lelküket? Pedig így áll a helyzet, mióta Alison barátnőjüknek váratlanul nyoma veszett.

Hogy honnan tudom? Hát onnan, hogy ismerem őket, mint a rossz pénzt. Tudom, miféle gaztetteket követtek el a múltban, és milyen velejükig romlottak ma. Egyetlen féltve őrzött, mocskos kis titkuk sem maradhat rejtve előttem. És most már előtted sem!

Na szóóóóóóval….. Én is, mint majdnem mindenki más a sorozat miatt álltam neki az első könyvnek, és meg kell mondanom csalódtam. Nem voltak kifejezetten magas elvárásaim, és nem is fogom nagyon-nagyon szidni, de azért nem is leszek kedves. Na essünk neki!

Kezdjük a pozitívumokkal, mert nem akarom kifejezetten elvenni senkinek a kedvét a könyvtől, mert hát… na… annyira nem rossz. Szóval jó az, hogy a nyelvezete nagyon egyszerű, ezt azért mondom, mert én angolul olvastam a könyvet. Igyekszem egyre többet olvasni angolul, mert novemberben majd nyelvvizsgázok remélhetőleg. Ha eddig nem olvastál angolul és valami egyszerűvel szeretnél kezdeni, de nem szereted azokat az Oxfordos kis füzeteket, akkor ez tökéletes választás, mert egyszerű nyelvtant használ, nem bonyolítja a dolgokat, és nincsenek benne agyafúrt metaforák. A történet érdekes, és itt most az A részére gondolok, mert a szerelmi szálak, egyszerűen annyira nem érdekelnek. Bocsi, tudom, hogy elvileg az lenne az egyik legfontosabb része a történetnek, de egyszerűen nem. Azt itt az elején leszeretném szögezni, hogy az első könyv az első epizód cselekményét foglalja magába, nem az első évadot -.- . Én belestem ebbe a csapdába, igaz nem is értem, hogy, hogy gondolhattam, hogy 244 oldalba belefér az első évad. Az oldalhoz láncol valamilyen szinten. Ha egyszer lerakod, akkor nehezen veszed fel újra, de igazából 3 ülésben el lehet olvasni. Csak a 3 ülés között lehet, hogy van 2 nap különbség, mert egyszerűen csak nem.

Na akkor térjünk rá a kevésbé kellemes dolgokra, mert én itt kifogytam a pozitívumokból.

Kezdjük egyből a karakterekkel . Képzeld el a gyönyörű színésznőket és a karakterek jellemét! Most pedig gyorsan felejtsd el! Mert nagyon kevés párhuzam van a kettő között. Kezdjük a külsővel, ezt nem fogom leírni, csak szimplán berakok ide egy videót, mert az többet mond minden szónál jelen esetben.

könyv vs. tv

Akkor a jellem. Nem vagyok benne biztos, hogy a sorozatban is ekkor @*+**ként viselkednek, vagy csak itt ilyen szembe tűnő az egész, de itt nagyon. Most csak Spencerre térek ki,mert rajta nagyon meglepődtem. A sorozatban is megenged dolgokat Wrennek, a masszírozás meg minden, de azért az mégse egy közös jacuzzi-zás. Nagyon nem ugyan az. És Melissa ugyebár csókolózás közbe kapta el őket a tévében, nem pedig a pucér csókolózás közben. Akkor Aria és Ezra is órákon át beszélgetnek pucéran, AZ nem történik, de könyörgöm, legalább visszaöltöztek volna. Emily nagyjából oké volt, az nem tetszet, hogy a könyv vége felé csak rohangászott körbe, mint egy fejvesztett csirke, de oké volt. Hanna, pedig olyan volt, mint a sorozatban, itt az összes lány közül szerintem neki van a legnagyobb drámája, és az jól meg is van írva.

A  külső különbségei a sorozat és a könyv között néha zavaró, én akkor például teljesen elvszetettem a fonalat, mikor Emily szülei azért tiltják el Mayatól, mert rossz hatással van rá, és ez azért van mert ők feketék. Igen, Emily szülei egy „picit” rasszisták, ami elég ironikus a sorozathoz képest.

A karakterek a sorozatban szerintem sokkal szerethetőbbek, itt viszont jobban azonosulunk vele. A Wrenes baleset után például Spencer grabancát nagyon elkapják a szülők, meg Melissa is, és mondanak pár csúnya dolgot. Én annál a résznél, nagyon sajnáltam és együtt éreztem vele, majd elgondolkodtam azon, hogy megérdemli e? Mert szerintem lefeküdni a nővérem pasijával nem egyfajta gyermeki csíny.

A másik nagy bajom az a mérhetetlen sok reklám. Tudjátok mind milyen idegesítő az, hogy zene hallgatás közbe mindig jönnek az Aldi háziasszonyok, na ez olvasva se kellemesebb. A könyv mindenhova márkákat kezel. Esküszöm még a 2 utcával arrébb lakó Bodri kutya nyakörve is Gucci. A Vaniliás Cola azt legalább 2 helyen megfigyelhetjük. pl.

Meg a karakterek nem igazán a koroknak megfelelően viselkednek. Például Mike inkább a 10-12 éves viselkedést hozza annka ellenére, hogy elvileg 15. Aztán, lehet persze, hogy ez kulturális különbség, vagy én élek egy unalmas kisvárosba, de szerintem 16-17 évesek nem buliznak ilyen szinten, és nem viselkednek ilyen @***ásan. Ezra felnőtt ember létére egy megnőtt óvodás fajta hisztit csap, mármint, szoktak az irodalom tanárok könyvvel dobálózni???

A bonyodalom viszont, még mindig jó. Nekem nagyon tetszik A megfoghatatlan karaktere, de itt még nem igazán bontakozódik ki.

  ÖÖÖÖÖÖÖSSSSSSSZZZZZZEEEEESSSSÍÍÍÍTTTÉÉÉÉÉÉSSSSS!

Ez egy tipikus egy-éjszakás kaland. Kellemes is tud lenni, de a sorozat klasszisokkal jobb. Ha azért akarod elolvasni a könyveket, hogy megtudd ki csoda A, akkor sajnos ezt innen nem fogod megtudni, ugyanis nagyon kevés párhuzam van a kettő között. Megsúgok valamit a könyvekben:

-          NINCS CALEB

-          NINCS SPOBY

-          SPOILER!!!!!!!!!!!! maya mindent túlél

Ennek tudatába, ha akarsz állj neki a könyveknek, mások nagyon is szerették. Lehet csak én vagyok a kivétel.

3/5 CSILLAG

The Darkest Part Of The Forest (angol)

Children can have a cruel, absolute sense of justice. Children can kill a monster and feel quite proud of themselves. A girl can look at her brother and believe they’re destined to be a knight and a bard who battle evil. She can believe she’s found the thing she’s been made for.

Hazel lives with her brother, Ben, in the strange town of Fairfold where humans and fae exist side by side. The faeries’ seemingly harmless magic attracts tourists, but Hazel knows how dangerous they can be, and she knows how to stop them. Or she did, once.

At the center of it all, there is a glass coffin in the woods. It rests right on the ground and in it sleeps a boy with horns on his head and ears as pointed as knives. Hazel and Ben were both in love with him as children. The boy has slept there for generations, never waking.

Until one day, he does…

As the world turns upside down, Hazel tries to remember her years pretending to be a knight. But swept up in new love, shifting loyalties, and the fresh sting of betrayal, will it be enough?

Ez a könyv nagyon jó, ha szereted az ilyet, de azt szögezzük le az elején, hogy nem az a klasszikus YA. Inkább a kicsivel fiatalabbakat célozza meg, ugyan akkor a szerelmi szál meg inkább a nagyobbakat. Na mindegy a jó könyv attól még jó könyv.

A könyvet Holly Black az egyik kedvenc írónőm. Ő az aki az Átokvetők trilógiát írta, meg a Vaspróbát Cassandra Clare-rel. Én a Spiderwick krónikákon keresztül ismertem meg, ami a gyermek korom jelentős részét képezte. Ez a könyv sokban hasonlít a Krónikákra, vannak benne tündérek, bátorság, ravaszság, titkok, rejtelmek, fantasztikus segítők, testvérek.

El kell ismernem, hogy ezt a knyvet márciusban olvastam, szóval kissé ködösek az emlékeim róla, de mivel itt még nem igazán felkapott gondoltam inkább erről írok. Szóval a könyvvel akkor találkoztam, amikor a neten pár BookTube-os videót nézegetve szembejött. Megkerestem a könyv előzetesét, és elvarázsolt. Az ilyesfajta előzetesek gyakran teljesen más hangulatot adnak át, mint amilyen a könyv maga például a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei. Itt viszont nagyon találó volt. A hangulat a történet varázslatos. Imádtam.

Szóval a könyv Hazel és a bátyja Ben kalandját követi végig egy Fairfold nevű kisvárosban. A városka meletti hatalmas erdő belsejében fekszik egy üvegkoporsó benne egy tündér herceggel. A testvérek kicsiként sokat jártak oda éjszakánként, és történeteket meséltek neki, és arról ábrándoztak, hogy fogják megszabadítani, felébreszteni. Azt érdemes tudni, hogy Ben meleg, így ő és Hazel is szerelmesek a hercegbe, és az egyik legjobb dolog a könyvben, hogy mindenki tök természetesen kezeli Ben másságát. Sőt még egy szerelmi szál is fűződik hozzá, és nem mondom meg kivel, de én egyáltalán nem számítottam rá. Na mindegy. A karakterek nagyon jók, nem fekete-fehérek, nincs csak jó, és rossz, több rétegűek.

A könyv legnagyobb erénye mégis az írásstílusa. Valami meseszép, és amint elolvastál egy mondatot, egyszerűen nem tudsz megállni, egyszerűen többet és többet akarsz. Hirtelen és erősen be ránt a történetbe és nem ereszt. Ezen kívül van benne 1-2 dal, amik nagyon hátborzongatóak és még jobban elvarázsolnak. Például ami az előzetesben is benne van. Nem is tudom mit írhatnék még, aki szereti az ilyesfajta könyveket, az úgyis elolvassa, de egy kis kedv csinálónak, itt a könyv előzetese és a illetve az audiobook ból az első 3 perc.

előzetes

audiobook

ÖÖÖÖÖÖÖSSSSSSSZZZZZZEEEEESSSSÍÍÍÍTTTÉÉÉÉÉÉSSSSS!

Nekem nagyon tetszett, elvarázsol és beránt a történet. Ha olvastál már mást Holly Blacktől, akkor nagyon tudom ajánlani, de ha még nem akkor ez a tökéletes kezdés. Egy aranyos történet, izgalmas kalanddal, és nagyon jó hangulattal.

4,5/5 CSILLAG

If I Stay

És te hogyan döntenél?

Képzeld el, hogy mindened megvan, amiről csak egy lány álmodhat. A szüleid jó fejek, mindig megértenek és melletted állnak. Az öcséd a legédesebb kiskölyök a világon. A város legígéretesebb rockbandájának frontemberével jársz, aki nem elég, hogy eredeti és különleges, de imád is téged. A zenei tehetséged szélesre tárta előtted a világ kapuit.

Képzeld el, hogy aznap, mikor leesik az első hó, mindezt elveszítheted.

Amikor életedben először kell komoly döntést hoznod, nem áll melletted senki, akitől segítséget remélhetnél. Élet és halál között kell választanod. Az életed soha nem lehet olyan, mint amilyennek ismerted. A halálról semmit sem tudsz.

Te mit tennél? Harcolnál vagy feladnád? Mennél vagy maradnál?

Wow. Hát gyerekek én lefagytam. Ez a könyv… ez a könyv olyan volt, mint egy cserbenhagyásos gázolás. Láttad jönni, nem tehettél ellene semmit, és a végén magára hagyott összetörve, üresen. Olyan, mint a Csillagainkban a hiba, mindvégig meg van benned a remény, hogy a végén felébredsz ebből az egészből. A könyv a maga stílusában tökéletes volt, megvolt a romantika, a fájdalom, a rettegés, a kétségbeesés, a felszabadulás és a tisztító tűz is. Ezt a kijelentést lehet megfogom bánni, és lehet csak azért mondom most ezt, mert még mindig sokkos állapotba vagyok, de nekem ez a könyv jobban tetszett, mint a csillagainkban a hiba. Lehet csak azért mert könnyebben azonosultam a szereplőkkel, lehet, mert a végén kaptunk egyfajta Happy Endet, lehet csak azért, mert a másiknál nem igazán hagytam magamat bevonni a történetbe ( az más kérdés, hogy ugyan úgy berántott, pont nem izgatta az, hogy hagyom-e magamat vagy nem).

Na mindegy, a történet fenomenális, és egy nagyon hosszú gyógyulási folyamat fogja követni. Igazából már majdnem egy hete befejeztem, csak közbe jött a lakás felújítás és nem volt időm kellően elgondolkozni rajta. Ma viszont úgy döntöttem, hogy megnézem a filmet, és az előző hét elfojtott érzelmei árvízként törték rám. Szóval egy roncs vagyok…..

A könyvet még nagyon régen novemberben láttam a könyvesboltban angolul, el is döntöttem ,hogy megveszem, de a Gyűrűk Ura elcsábított, mikor visszamentem érte, már nem volt ott. Májusban megrendeltem és 6.án meg is jött, a német vizsgám eredményével és egy meglepi gördeszkával. Egy könyv közepén voltam és az új deszka túlságosan lekötött, ahhoz, hogy neki álljak. Aztán egyik este, mikor nem tudtam mit olvassak, megláttam és neki estem. Hajnali 3kor már nem bírtam nyitva tartani a szememet, pedig megpróbáltam. A könyvet két nap a alatt elolvastam, két napon át a gyomrom folyamatos görcsben volt és a sírás szélén táncoltam és teljesen elzártam magamat a külvilágtól. Na ennyi elég volt belőlem, meg az érzelmeimből, nézzük a történetet és a szereplőket.

A könyv ott kezdődik, hogy Mia felkel, csodálatos és visszamegy aludni. Nem. Felkel, nem kell suliba menni, elmegy családilag rokon nézőbe és BUMMMM. Innentől kezdve már 2 Mia van a narrátor, a lélek és a test. 2 részre lehet a könyvet szedni a múlbéli eseményekre és a most történő dolgokra. Ez egy nagyon nehéz forma, nagy kihívás szerintem, mert elkell dönteni mikor, szakítjuk el az olvasót a helyszínről és rakjuk bele egy másikba. Ez sok helyen nagyon idegesítő, például mikor bonyodalom van (nem akarok konkrétumot mondani, mert az spoileres lenne) akkor foggal körömmel ragaszkodunk a helyszínhez, mert egyszerűen tudni akarjuk mi lesz. és utána 10 oldalon keresztül olvasni arról, hogy mi volt a múltban őrjítő. Ugyan akkor a visszaemlékezések olyanok, mintha a csontjainkat törnék darabokra, mert egyszerűen annyira szép és boldog, hogy a tudata, hogy vége van és ez…. megöli egy kis részedet. Olyan szépen van megírva, és ahhh. Olyan szomorú….

Mia egy remekül megcsinált karakter, a YA könyvek nagy része. ugyebár E/1-ben van megírva, pont mint ez. És ez egy akkora csapda tud lenni, mert sok helyen például esküdt ellenségemben az Alkonyatban, nem tudunk meg semmit Belláról! Egy főbb tulajdonságot se, DE itt. Olyan sok mindent tudunk meg róla a beszédén, gondolatain keresztül. A zene szeretete nagyon tiszta és nemes. Ahogy ír arról, hogy milyen érzés játszani a csellón az egy teljesen más perspektívába helyezi a világot. A szerelme is olyan gyönyörű, ahogy ez a két különböző ember egymásra talál és kitartanak egymás mellet nem törődve azzal, hogy mennyire eltérőek, és támogatják egymást, ez csak ez leírhatatlan érzéssel tölt el.

Adam az új férfi ideálom. Én imádom a rock, punk, hard rock, post-hardcore zenét, szóval egy Rocker pasi az álom maga, hát még ez a példány. Ahogy küzd Mia-ért, hogy bejusson hozzá, hogy életbe tartsa, az a egyik legromantikusabb dolog amit eddig olvastam, az, hogy elviszi arra a Yo-Yo Ma koncertre ezek mindig pillangókkal töltik meg a gyomromat, és ugyan akkor megszorongatják a szívemet.

A szülei az álom szülők nekem. A rocker anya, aki mindnekinek megtudja mondani a tutit, és nem izgatja a többiek véleménye, meg a dobos apuka, aki csak a gyerekeiért elmegy irodalom tanárnak, ez az álom. És annak ellenére, hogy Mia mennyivel másabb, is ugyanúgy mellette állnak. Vesznek neki csellót, és hallgatják a kocsiban a komolyzenét, noha nem is szeretik ez oltári. Teddy pedig az a kis öcs akiről szerintem mindenki álmodott. Kedves, aranyos, játékos, szeretet teljes, és nem agresszív annak ellenére, hogy egy született rocker (van egy ennyi idős unkatestvérem, és legtöbbször csak a fakard suhanását látom belőle -.-) A család elvesztése pedig olyan jól levan írva, annyira benne vannak az érzelmek, hogy legalább egy folyót sírtam mire a könyvnek vége lett.

A nagyszülők véleményem szerint a legerősebb karakterei az egésznek. Ahogy beszélnek Miahoz, bizalommal, és reménnyel, nem mutatják, hogy mennyire félnek, mert érte erősnek kell lenniük. A nagypapa, ahogy beszél hozzá, amit mond, az… az egyszerűen leírhatatlan, és nem tudom képes lennék-e erre, és igazából itt látszik leginkább az, hogy mennyire szeretik őt. Mert képesek lennének elengedni.

Én nem is tudom mit mondjak még, szerintem csodálatos könyv és nagyon erős. A film is remek szerintem, a könyv jobb, de a film is ott van a szeren. A legjobb dolog a filmben a Soundtrack. Én határozottan ajánlom, hogy amikor olvasod a könyvet ezt hallgasd, mert teljesen elrepít. Szerintem youtube-on is fent van, de én például Spotify-on hallgatom végtelenítve.

ÖÖÖÖÖÖÖSSSSSSSZZZZZZEEEEESSSSÍÍÍÍTTTÉÉÉÉÉÉSSSSS!

Ha szereted az ilyesfajta könyveket akkor feltétlenül olvasd el. Készülj fel arra, hogy teljesen megváltoztat és feltétlenül legyen nálad egy csomag papír zsebkendő, mert legalább egyszer elbőgőd magadat rajta. 

5/5 CSILLAG

V I S S Z A T É R T E M ! ! ! !

Oké, tudom bocsánat, nem direkt csinálom, hogy eltűnök hetekre... meg hónapokra. A sulit most nagyon hajtanom kellett, mert kicsit elszúrtam a dolgokat februárban, szóval a sulivége egy rémálom és egy feloldozás volt. De meg lett a 4.5-ös átlagom szóval minden happy!A szünet eddigi részében, utaztam egy kicsit, nyári álmot aludtam és lakást felújítottam a szüleimmel, szóval nem volt időm. De sok könyvet olvastam, és ezek nagy részét igyekszem is értékelni.  Bocsi, de engesztelésül itt egy cuki gif és estére felrakom az If I Stay értékelésemet :)

Csillagainkban a hiba

A rákellenes csodagyógyszer összezsugorítja a tumort, és biztosít még néhány évet Hazelnek, ám ő így is folyamatosan a végső stádiumban van, és a diagnózisában már megírták az élete utolsó fejezetét. De amikor a támaszcsoportban megjelenő, isteni Augustus Waters képében bekövetkezik a nem várt fordulat, Hazel történetét is át kell írni…

„A csillagainkban a hiba” – John Green eddigi legambiciózusabb és legfájdalmasabb, mélyenszántó, vakmerő, pimasz és kíméletlen műve, lélegzetelállító felfedezőút az élet és a szerelem kacagtató, vérpezsdítő és tragikus birodalmában.

Beismerem féltem ettől a könyvtől. Alapvetően nem igazán szeretem a nagy love story-kat, azokat a könyveket, amiknek a központjában a szerelem áll (köszi Twilight). Végülis amikor múltkor anyukámmal mentem a könyvesboltba, és rám tört az „angol könyvet akarok olvasni”-láz, akkor az egyedüli, amit találtam és jobbnak tűnt az, ez volt. A könyv azonnal berántott az írási stílusa és ez az egész környezet miatt. Én első sorban nem is a szerelmi szál fogott meg, hanem az alap drámája, tragédiája.

 Az apuka és az anyuka zseniálisan voltak megírva (a többiek is, de most velük kezdem), nagyon reálisan vannak mutatva. Az anyuka, ahogy már szinte mániákusan vigyázz a lányára, meg ahogy az apuka sír és folyton ölelgeti a lányát szívet tépő.

Hazel egy igazán szerethető kedves karakter. A belső monológjai nagyon megfogtak, az például, ahogy a halálról beszél, nagyon tetszett. Egy kicsit úgy érzem magam, mint ahogy ő érzett Anna történetével kapcsolatban. Kegyetlenség valahol, hogy nem tudjuk meg, hogy meddig élt, hogy túl tette e magát a tragédián. Nagyon, nagyon szeretném tudni mi történt vele, és a családjával, és igazából ő is. Amikor ugye Amsterdamba mennek, akkor a kérdés amire leginkább tudni a akarja a választ, az a „Mi történt Anna édesanyjával?”, belegondolva rájöttem, hogy ezt az egészet kivetíti. Nem Anna anyáért izgul, hanem a sajátjáért, úgy gondolja, ha Anna mamájának sikerült túltennie magát ezen és újra férjhez ment, akkor az ő anyjának is megvan rá az esélye. Az Augustus iránt érzett érzelmei és a kettejük szerelme, pedig gyönyörű. Imádtam, ahogy folyton mondogatták azt, hogy ’oké’, meg ahogy leírta a fiú jellemét, azt, hogy mit szeret benne.

Augustus, nekem kicsit szürreális volt. A beszédstílusa, a dolgok amiket mond és gondol, nagyon lehetetlenek. A szülők, és Hazel karaktere is reálisak voltak, olyanok, akik tényleg létezhetnek valahol, náluk nem érződött, hogy ez az egész fikció. A valóságba szerintem nem beszélnek itt, de lehet igen, a világnak ezen a részén nincsenek ilyenfajta lírai fiúk (bárcsak). A jelleme, nagyon tiszta, és elgondolkodtató. Ő az a tipikus filozófus fajta, a metaforával és a halálutáni élet elméletével simán elmehetne ilyesfajta egyetemre. Van pár dolog, amit viszont nagyon valósághűen lett megírva, például a kapcsolata az Agydaganatos lánnyal, akinek elfelejtettem a nevét. Ahogy beszél a kapcsolatukról, és, hogy a végén már milyen nehéz volt, tényleg megöli az embert egy kicsit belül (a vége a könyvnek, meg nagyon megöli az embert).

Van Houten egy számomra nagyon megosztott karakter volt. A könyv folyamán először szeretjük, majd a pokol legmélyebb bugyrába száműznénk, majd még mélyebbre küldenénk, majd megsajnáljuk és megértjük egy picit.  Tetszett, ahogy kidolgozta a történetét John Green, és a végén, mikor kiderül, hogy mi történt vele valójában nagyon megható és jó pár könnyet csal a szemünkbe.

Isaacot én nagyon szerettem. Tetszett a humora és a története, de ennyi.

A könyvben rengetegszer láthatjuk, azt ahogy Hazel és Augustus, meg a többi rákos gyerek minden nap küzd. Itt nem is arra gondolok, hogy Hazel küzd a levegőért, hanem sokkal inkább arra, hogy a templomban mindig a lépcsőn megy, meg azt ahogy föl küzdi magát az  Anna Frank házban. Ott küzd a rák ellen, meg az ellen, hogy feladja. A templomban mehetne lifttel, de nem teszi, mert ő még nem annyira beteg, és ez szerintem egy nagyon fontos üzenet.

SPOILER RÉSZ!!!!!!!!!!!!!

Gus visszaesése az, ami először szíven üti az olvasót. Mindenki arra számít, hogy Hazel fog meghalni, és akkor BUMMM!!! Augustus egész teste teli van a betegséggel. Itt az olvasó még mindig reméli, hogy esetleg meggyógyul és Happily Ever After, de nem. Koránt sem. Meghal és mi is vele halunk. Összetörik a szívűnk ezernyi darabra és a történet csak megy tovább és táncol a szívdarabkáinkon. A legkeményebb rész, szerintem, mikor elmegy a cigit venni, de nem sikerül, az a rész amikor már mindenkiben tudatosul, hogy nincs visszaút. Aztán jön az előtemetés és zokogunk, majd az igazin még inkább, aztán könnytengerben keressük a lapokat és amikor meglesznek megfulladunk. Nem tudok mit írni, csak annyit, hogy az író zseniális, nem próbálta szépíteni az egészet és ez egy nagy előnye.

 ÖÖÖÖÖÖÖSSSSSSSZZZZZZEEEEESSSSÍÍÍÍTTTÉÉÉÉÉÉSSSSS!

Ha eddig a könyvet nem olvastad el, akkor feltétlenül tedd meg. Egy hatalmas feketelyukat, hagy majd a szíved helyén, de mégis szeretni fogod. Hogy Ron Mester igaz szavait idézzem:

5/5 CSILLAG

The 100 (angol)

In the future, humans live in city-like spaceships orbiting far above Earth's toxic atmosphere. No one knows when, or even if, the long-abandoned planet will be habitable again. But faced with dwindling resources and a growing populace, government leaders know they must reclaim their homeland… before it's too late.

Now, one hundred juvenile delinquents are being sent on a high-stakes mission to recolonize Earth. After a brutal crash landing, the teens arrive on a savagely beautiful planet they've only seen from space. Confronting the dangers of this rugged new world, they struggle to form a tentative community. But they're haunted by their past and uncertain about the future. To survive, they must learn to trust – and even love – again.

Na szóval! Én is, akárcsak sok más ember a sorozat miatt álltam neki a könyvnek. A legtöbben csalódottak, én nem. Nekem tetszett, noha a sorozat és a könyv között rengeteg a különbség. A könyvet magyarul még nem adták ki, remélem egyszer majd erre is sor kerül.

A történet 4 karakter szempontjából van megírva Clarke :),Bellamy *.*, Wells >:(  és Glass -.- .Sokan panaszkodnak, hogy nehéz volt fejezetről fejezetre váltogatni a szempontokat, meg a visszaemlékezéseket. Hát igen, helyenként nekem is visszakellett lapoznom, hogy akkor ez most kinek a véleménye, de alapvetően nem volt rossz. Ahogy már mondtam hatalmas különbségek vannak a könyv és a sorozat között pl. NINCS FINN!!! VAN GLASS ÉS GRAHAM!!! BELLAMY INKÁBB FINN-SZERŰ!!! túl korai, szóval a karakterek:

Clarke akárcsak a sorozatban szép, okos, talpraesett vezéregyéniség. Itt elvileg orvostan hallgató, és a szülei valami kémikusszerűségek. Itt is Wells-et hibáztatja a szülei halála miatt, de itt nem is téved, mert tényleg a kis #@>** miatt haltak meg. Részletesen kitérek majd a haláluk okára, de az nagyon spoileres lesz, szóval majd lent. Rengeteg Bellarke jelenet van (shh még csók is lesz) De nem tart sokáig hülyeségek miatt, de én hiszem, hogy a következő kötetben újra összejönnek. Clarke-nak van egy barátnője, Thalia, hát sok szövege nincs, a karakter lényege, hogy ő a főhős legjobb barátnője, mindent neki mondott el, de a landoláskor nagyon csúnyán megsérül.  A könyvben szépen haladva egyre többet tudunk meg a múltjáról, arra, hogy miért került ˇbörtönbe", miért mérges annyira, Wellsre, noha azelőtt jártak.

Bellamy, ahogy már említettem nem olyan, mint a sorozatban. A sorozatban sokkal nagyobb szemétláda, itt olyan Finnszerű (ezt nem tudom kiveszi bóknak, én szeretem Finnt...ne bántsatok légyszi!). Nagyon testvér központú, gyakorlatilag ő nevelte fel a húgát. Nagyon sok mindenen ment keresztül kicsiként… úristen az anya…húúúúúú. majd a spoiler részben. A lényeg az, hogy itt nem tör fel vezetőnek, nem akar a középpontba lenni, csak le akar lépni Octaviával (meg Clarke-kal is, csak nem ismeri be… Ó az a sok Bellarke feelings). A könyv részletesen leírja az állatokat, és azt ahogy levadásszák őket, az,hogy ez milyen érzés. Az egyik kedvenc részem, mikor először húst esznek. Az űrben már rég elfogyott a tartalék, és majd pont állatok miatt fogják pazarolni az oxigént. Azt annyira szerettem, ahogy megkóstolják, ahogy próbálják megállapítani, hogy jó-e már. Bellamyra visszatérve, itt egyáltalán nem olyan népszerű, a 100-ak inkább Wellsre és Grahamra bízzák a vezetést.

Wells. Hú ez nehéz lesz, na hát akkor: ANNYIRA UTÁLOM!!!!! Istenem de idegesítő!!! Végig sírja az egész könyvet, hogy Clarke őt utálja, pedig az ő érdekében ölette meg a szüleit! AHHH! Egymás után hozza a rossz, öncélú döntéseket. Én félnék tőle. Most jön egy kis spoiler! Szóval Wells, hogy utána mehessen Clarke-nak felgyújtja az utolsó fát! Az emberiség utolsó reményét csak a lányért felgyújtja, noha simán megkérhetné az apját, vagy összeverekedhetne valakivel, lophatna, bármit megtehetne, de ő felgyújtja. Veszélybe sodorja az embereket, az égéssel oxigént pazarol, és még csak nem is érez bűntudatot. kicsi spoiler vége!! És ő lesz a vezető. szinte fájdalmas minden perc, mint már mondtam lent még kifejtem miért is olyan rohadt ijesztő, és, hogy Clarke helyébe elmenekülnék a közeléből.

Glass, na ő nincs benne a sorozatban. Azért volt rá szükség, hogy tudjuk mi történik az Arkon. Én annyira nem hiányolom a sorozatból, mert egy eléggé fölösleges karakter. Kicsit olyan, mint Bella Swan az Alkonyat sorozatból. Csak a pasi érdekli. Nem érdekli az, hogy az anyja micsoda lelkiállapotban van, pedig szerintem megérne egy misét. ez is egy kicsit spoileres lesz. Szóval, Glass-t azért ítélik el, mert teherbe esett, az apa egy Waldeni (az a szegény, munkásabb része az Akrnak) srác, Luke. Glass szívtépően szakít vele, hogy ne kelljen mindkettőjüknek meghalnia, a fiú nem is tud arról, hogy terhes vagy bármi. kicsi spoiler vége. A srácnak azóta van egy új barátnője, boldog, de ő azért visszajár hozzá. Majd persze megint összejönnek, és ettől a ponttól kezdve a lánynak megszűnik minden más. Nem érdekli semmi, a barátnői, az anyja, semmi, az se, hogy még mindig bizonytalan lábakon áll a szabadsága. Semmi, csak a srác. AHHH! Annyira utálom az ilyen karaktereket.

Legnagyobb szívfájdalmamra a könyven nincs se Finn, se Raven, se Murphy, se Charlotte, se Jasper vagy Monty. Senki! Én ezt nem tudtam, mikor megvettem, így annyira fájt, hogy nincsenek benne. Annyira hiányzott az egész atmoszférából Jasper, meg Murphy, meg Raven, meg szívem szottya Finn. Igazából van egy dolog amit nem értek, a könyvben nincs egy fia Finn se, de a borítón van. Nem értem, azt akarják, hogy képzeljük el Grahamat, vagy Luke-ot Thomas McDonellként, vagy sokba került volna kivágni a képből? És ha Wells az egyik főkarakter, akkor miért vágták le a fél fejét???

ez a saját példányom( imádom, mert amúgy gyönyörű) : http://kepfeltoltes.hu/view/150314/11063123_783850388378561_259452798_n_www.kepfeltoltes.hu_.jpg

Na mindegy. A világ leírására és a mutáns állatokra itt sokkal több hangsúlyt fektetett az írónő, ami nekem tetszett, mert érdekes  jobban megismerni ezt az egész világot. Vérből és könnyekből itt nagyin kevés van, mert nincsenek még groundersök (így írom és kész, akkor is hülyén hangzik, az hogy földiek!), a végén, az utolsó két oldalon tudjuk meg -> lö megvilágosodás és lándzsa.

Na akkor most a SPOILERRRRRRRRRRRRRR!!!!!!!!!!!

Szóval kezdjük Bellamy és Octavia anyjával! Attól a nőtől kirázott a hideg, féltem tőle, szörnyű volt. Mi volt olyan szörnyű. Végig nézni Bellamy  szemével azt, hogy megőrül! Szó szerint! Ugye egy embernek nem lehet 2 gyereke, de ez Mama Blakenek mégis összejön. Innentől kezdve viszont bujkálnia kell a kicsi Octavianak és minden ellenőrzés egy rémálom és terror, mert a baba, ha felsír, akkor az anyának repülnie kell.  Ez a félelem az őrületbe kergeti. Lehet már az elején se volt ki mind a 4 kereke, de a végén hát az… hú! Mi akasztott ki ennyire? Az hogy egy párnával nekiáll fojtogatni a gyereket, majd ártatlanul azt mondja Bellamynak, hogy :

„„We were just playing a game,”his mother said faintly.”She couldn’t sleep.

So we were playing a game””

---o---o---o---o---

Na akkor : Mi történet Clakre szüleivel és miért para Wells című előadás következik.

Clarke szülei itt nem orvosok, sokkal inkább kémikus félék. Rodhes helyettes krományzó, vagy mi a fene megfenyegeti őket, hogyha nem végeznek rádioaktivitásos kísérleteket az árva gyerekeken, hogy kiderítség élhető e a föld, akkor megöli Clarkeot. Nem nagyon értettem, hogyan megy ez az egész kísérlet, és ebből, hogyan jönnének rá arra, hogy a Föld élhető, de mindegy is ez. A lényeg az, hogy rossz dolgokat csinálnak. Clarke betör a laborba és erre rájön. Onnantól kezdve ez emészti őt, kérdőre is vonja a szüleit, de nincs olyan megoldás, hogy mindenki túlélje. Nagy levertségében ezt elmondja Wellsnek és megígérteti vele, hogy nem mondja el senkinek, ő ezt meg is ígéri. De betartja-e??? NEEEM!! Rögtön megy az apukájához árulkodni, reménykedve abba, hogy aza Rhodes ürge kerül majd bajba. Ezzel nem is lenne baj, ha nem tudnánk az indítékát. Ha az ártatlan árva gyerekek miatt csinálná, azt mondanám, oké, azt teszed, amit kell. De nem. A gyerekek egy csöppet se érdeklik, egy gondolatot sem szentel nekik. Nem ő ezt azért csinálja, mert tudja, hogy ez az egész mennyire összetöri Clarke-ot. Ahhhh!! Azért lesz halálra ítélve az a 2 ember, mert Clarke-ot bántotta a dolog!  Ezen kívűl börtönbe is kerül a csaj, noha megígértette vele. Szóval vegyük számba a dolgokat és beszéljük meg miért kellene Clarke-nak sikítozva elmenekülnie Wells mellől:

-          Mániákus

-          Nem törődik semmivel és senkivel, csak Clarke-kal

-          nem törődött a gyerekkel, vagy az emberekkel, akik abból a fából merítettek erőt.

-          nem törődve hagyja ott az apját, és megy le egy lehet mérgező bolygóra egy csaj után, aki utálja.

-          látja Bellamy-t és Clarke-ot csókolózni, mit tesz? Bizonyíték nélkül, megvádolja Bellamy húgát, majd nyugodtan végig nézi, ahogy a többiek megverik.

-          ha elküldöd is követ

Ez nekem messze túl ijesztő!!!!

Összességében:

Ha tetszett a sorozat, akkor talán tetszeni fog. Egyszer érdemes elolvasni. Ha még nem láttad a sorozatott, akkor inkább azt ajánlom, mert azért tényleg jobb. Akciódús és élvezhető. Van jó pár karakter aki az őrületbe kerget, de együtt lehet vele élni.

4/5 csillag

A beavatott

EGYETLEN DÖNTÉS

alapján megtudhatod, kik az igazi barátaid

EGYETLEN DÖNTÉS

meghatározhatja az értékrendedet

EGYETLEN DÖNTÉS

örökre megmutathatja, kihez és mihez vagy hűséges

EGYETLEN DÖNTÉS, AMELYTŐL MEGVÁLTOZOL

Beatrice Prior az antiutópisztikus Chicagóban él: az itteni társadalom öt csoportra tagolódik, melyek mindegyike egy-egy erény kiművelését írja elő tagjai számára. Ők az Őszinték, az Önfeláldozók, a Bátrak, a Barátságosak és a Műveltek. Az év egy bizonyos napján a mindenkori tizenhat éveseknek el kell dönteniük, melyik csoporthoz kívánnak tartozni. Ennek kell szentelniük életük hátralevő részét. Beatrice ingadozik aközött, hogy a családjával maradjon-e, vagy végre önmagává váljon. Ez a két lehetőség kizárja egymást. Végül olyan döntést hoz, amely mindenki számára meglepetést jelent – még önmagának is.

Hát ez nehéz lesz... Azt szeretném leszögezni, hogy ez csak a saját véleményem, nem akarok vele megbántani senkit. Ha nem értsz egyet, akkor lent a kommentekben fejtsd ki miért, lehet én értelmeztem valamit félre.  Na essünk neki!

Szóval a könyv, én beismerem csalódott vagyok. Annyi jót és szépet hallottam a trilógiáról, hogy már szinte azelőtt szerettem volna, hogy elolvastam volna, talán ezért se tetszett annyira, mert túl nagyok voltak az elvárásaim. Nem tudom. Nekem nem tetszett, Az egész egy kicsit olyan erőltetettnek hatott számomra. 

A könyv rendszere, szerintem egy hatalmas klikk metafora (szerintem mások is így vannak vele). Ha ilyen szempontból nézzük, akkor a könyv a klikkek ellen beszél, azt próbálja megértetni velünk, hogy ez rossz és az a legjobb ha nem tartozol sehová. Ez szerintem nem igaz. Persze jobb lenne, ha mindenki barátkozna mindenkivel, meg világbéke blablabla, de szerintem tartozni valahova királyság! Az, hogy vannak ezek a közösségek, ahol önmagad lehetsz, és beszélgethetsz haverokkal (találhatsz haverokat!!) a kedvenc dolgaitokról pl. könyvekről. Viszont nem tartozni sehova, vagyis Elfajzottnak lenni, nagyon rossz. Látod azt, hogy körülötted szinte mindenki happy, meg minden erre te meg a sarokban búslakodsz. Ezt a könyv jóként állítja be, de azt akarja, hogy illeszkedj be egy klikkbe és tény úgy mint ők, nyomd el a személyiséged. Szerintem, ha egyszerre több klikkbe is belepasszolsz, akkor több klikkbe legyél benne. Mivel a valóságban nincsenek országhatárok, hogy ezek a Könyvmolyok, azok ott a Pop zene rajongók, azok pedig az American Horror Story mániások, ezért bárhova oda mehetsz, beszélgethetsz az AHS fanokkal az új részről, miközben arról is álmodozol, hogy milyen jó lenne, ha könyvbe is kiadnák. De ez a metafora messze elfajult, úgyhogy térjünk vissza az alapsztorihoz.

A könyv, mint a legtöbb YA ez is E/1-be van megírva. Így könnyen lehet azonosulni a szereplővel, mert a lehető legkevesebb tulajdonságot, személyiség jegyet kell megadni. Engem ez már kicsit zavar, de nem csak itt, hanem mindenhol. Szerintem jobb lenne, ha ismernénk rendesen a karaktert, külső szemmel is láthatnánk néha, mert akkor talán nem lennénk annyira szörnyen elfogultak vele kapcsolatban. Szerintem például az, hogy szerencsétlen Négyest felmászatta a kerék tetejére, noha egy idő után már 100%ig biztos benne, hogy tériszonya van, elég nagy gonoszság. De ez csak egy dolog a millió dolog közül. 

Főhősünk szerelme, pedig Négyes szintén egy érdekes karakter. Sok más YA-ban is volt már a megtört, kívül kemény belül érző lélek férfi karakter, aki csak a főhősnek nyílik meg és boldogan élnek míg meg nem haltak. Vele kevesebb bajom volt. Jól ki volt dolgozva, szerettem. Az lehet, hogy csak engem zavart a tanár-diák kapcsolat, de engem nagyon. Nálunk a suliban sok a hallgató, meg a kistanár, és fiatal tanárunk is van, ezért engem kicsit riasztott ez az egész, de mivel a korkülönbség nem nagy ezért miért is ne. 

A többi dologgal nagyjából rendbe voltam. A cselekmény izgalmas volt, a drámák ott voltak a szeren, a szerelem is jól ki volt dolgozva, a harci dolgokba se tudok belekötni. 

Oh, még egy dolog, a számok. Csak nekem hangzik a Négyes és a Hatos szörnyen ismerős névnek? Oh, igen a Lorien Legacies (alis A Negyedik). A neten körbenéztem, hogy mások mit gondolnak róla, hát egy komplett fandom war-ba ütköztem. A beavatott rajongók szerint Tobias az igazi, a Loricok szerint meg Johnny. Én személy szerint Johnra szavatok, mert imádom a sorozatot, és a  Negyeidet előbb adták ki cirka egy évvel. Nektek mi a véleményetek?

Összességében:

Ha szereted az ilyenfajta könyveket, vagy mr láttad a filmet, akkor olvasd el mert tényleg nem rossz. Az üzenete nekem nem a kedvencem, de láttunk már rosszabbat lásd: Alkonyat. Mint minden YA itt is van szerelme, meg akció, meg egy kis világvége érzet is. Egyszer mindenképpen el lehet olvasni. 

3,5/5 CSILLAG

A Galaxis Útikalauz stopposoknak

Ez a történet a szörnyen ostoba csütörtökről és a rendkívüli következményeiről szól, és arról, hogy miért sokkal biztonságosabb a világegyetem, ha van nálunk egy törülköző. Ez a történet emellett egy könyvről is szól, melynek címe: GALAXIS Útikalauz stopposoknak. Ez nem földi könyv, sosem adták ki a Földön, és a szörnyű katasztrófát megelőzően egyetlen földlakó se látta vagy hallott róla. A könyv mindazonáltal szerfelett figyelemreméltó. Valószínűleg ez a legfigyelemreméltóbb könyv, ami csak napvilágot látott a Kisgöncöl óriási kiadóhivatalainak gondozásában - bár a földlakók ezekről se hallottak. Ez a könyv nem csupán hallatlanul figyelemreméltó, hanem elképesztően sikeres is. Népszerűbb, mint a Mennyei Házi Mindentudó, jobban fogy, mint a Hatvanhárom További Figura Súlytalanság Esetére című illusztrált kiadvány, és ellentmondásosabb, mint Oolon Coluphid filozófiai bombaként robbanó trilógiája: a Hol Tévedett Isten,a Még Néhány Isten Legsúlyosabb Tévedéseiből és a Végül Is Kicsoda Ez Az Isten Egyáltalán? A Galaxis Külső Peremének néhány liberálisabb civilizációja számára a GALAXIS Útikalauz már kiszorította a hatalmas Encyclopaedia Galacticát, s egydül tölti be az összes tudás és bölcsesség tárházának szerepét, mert noha sok benne a hézag, és tele van kétes, de legalábbis üvöltően pontatlan adattal, két fontos vonatkozásban felülmúlja kevésbé szárnyaló elődjét. Egyrészt némileg olcsóbb. Másrészt borítóján a következő szavak láthatók, szép nagy betűkkel szedve: NE ESS PÁNIKBA!

A Galaxis útikalauz stopposoknak határozottan, minden kétséget kizárva a sci-fi irodalom egyik legjelentősebb (és egyben egyik legjobb) példánya. Ez egy kellemes, megnyugtató, mókás elragadó könyv mérhetetlen angolsággal. És ezt halál komolyan mondom. Ez a könyv annyira angol, hogy az már szinte fáj (a jó értelemben!), a beszéd stílusa a szereplőknek, a mérhetetlen udvariasság és az a tény, hogy a Föld megsemmisülése után Arthur (a főhős) leginkább a teát hiányolja! Nem a családját, macskáját, kutyáját, otthonát, bármit! NEM, Ő A TEÁT! Oké, oké abbahagytam.
Szóval a történet, Arthur és Ford útját kíséri végig az univerzumon társakkal, segítőkkel hátráltatokkal, tudjátok.  A történet szörnyen szürreális, és humoros, az a klasszik angol humor. Imádtam olvasni, a személyes kedvencem nekem Marvin. a depressziós robot volt, de erre majd később visszatérek.
A könyv olvasása után nem leszel ugyan az a ember. Miután olvastad a könyvet, matekon nem tudod majd visszatartani a nevetést, ha az eredmény 42 lesz. A törülköződ is különösen fontossá válik majd. Nekem az a csodálatos kötet van meg, ami magába foglalja a trilógia mind az öt részét ( igen, 5 részes trilógia), tehát értelemszerűen eléggé nagy. Majd beleszakadtam, mire minden cuccommal együtt elvittem a suliba, de megérte, mert bearanyozta a napomat. Lehetetlen letenni, mert annyira magával ragadó a stílus.

A karakterek szerintem tökéletesek voltak, nem voltak sablonosak és többnyire szerethetőek is voltak. Nekem a személyes kedvencem Marvin volt, imádtam a karakterét és azt, hogy mindig szörnyen lehangolt volt, pl. A vogonok elől menekülünk-> Marvin lehangolt. Megmenekültünk-> Marvin lehangolt. Megtaláltuk.a bolygót, amiért átszeltük a galaxist-> Marvin lehangolt. Az egyik rakéta átváltozott bálnává, a másik virággá-> Marvin lehangolt.

Én személy szerint előbb láttam a filmet, mint olvastam volna a könyvet. A könyv messze jobb, de egy dolgot mégiscsak hozzátett a történethez, a filmben Alan Rickman (alias Piton) volt Marvin hangja, így mikor a könyvet olvastam, Marvin az ő hangján szólt, ami nekem egy külön élvezet volt. Na ennyit Marvinról mára.

Annyira nem eseménydús a történet, ezért, ha nehezen is, de az ember bármikor le tudja tenni.

A könyv voltaképpen kettő az egyben, mert ott a történet és az útikalauz. Én imádtam szócikkeit az útikalauznak, a vogonos a kedvencem, noha a film után a delfines részt is nagyon megkedveltem-az a dal a film elején, hát az brutális, 1 óráig szólt a fejembe...-  szerintem, ha néhány tankönyv így lenne megfogalmazva, akkor a tanulás is élvezetesebb volna.

Hát nekem most ennyi jut eszembe, akit érdekel a könyv az menjen és szerezze meg most! Akit nem, az nézze meg ezt a videót és térjen jobb belátásra.

So Long And Thanks For All the Fish

5/5 CSILLAG

Nyeremény játék Deszy oldalán!!!

Egy jubileumi nyereményjáték indult Deszy könyves oldalán, ahol van pár szuper nyeremény mindenki számára. Dedikált könyvek, könyvjelzők, nyakláncok. Nekem csak úgy csorog a nyálam... Minden Végzet Ereklyéi rajongónak látnia kell!!!!

http://www.deszy-konyv.hu/2015/02/jubileumi-nyeremenyjatek.html

Az útvesztő

Leírás:

Thomas egy hideg, sötét liftben tér magához, s az egyetlen dolog, amire emlékszik, az a keresztneve. Minden más eltűnt az emlékezetéből. Amikor a lift ajtaja kinyílik, Thomas a Tisztáson találja magát egy csapat srác között. A Tisztáson élő fiúk mindennap Futárokat küldenek a lakóhelyüket körbeölelő Útvesztőbe, amelyet nehéz kiismerni, mivel a falai minden éjjel elmozdulnak. Thomas, az utolsóként érkező újonc számára egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy az Útvesztő egy kód, ami megfejtésre vár. Úgy dönt tehát, hogy ő is Futár lesz. Annak viszont, hogy a megfejtés közelébe kerüljön, komoly ára van: például olyan lényekkel is találkoznia kell, akik elől mindenki más menekül.

EGYSZER CSAK MINDEN MEGVÁLTOZIK…

…megérkezik a Tisztásra az egyetlen lány, Teresa, aki nemcsak Thomasra lesz nagy hatással, hanem az egész csapat sorsára is.

Ezt a könyvet tavaly karácsonykor kaptam meg és olvastam el. Azokban a régi időkben, amikor a film még csak egy legenda volt. Amikor megkaptam eszméletlenül boldog voltam, már nagyon meg akartam szerezni, és akkor végre a kezembe került!

Boldogan olvasni kezdtem és imádtam, egy magával ragadó történet volt egy szimpatikus karakterrel. Az a fajta könyv, aminek ha egyszer neki állsz, nem tudod letenni, mindig csak mondogatod magadnak, hogy "még ezt az utolsó oldalt, utána megyek vissza tanulni..." és az oldal végére történik valami, ami miatt tovább kell halasztanod a matek leckét. FONTOS!!! EZT A KÖNYVET TILOS ISKOLA IDŐBEN OLVASNI, MERT A JEGYEKEN MEGLÁTSZIK!!! A film miatt most sokan elolvassák ezt a könyvet, ezért írók erről.

A karakterek jók, mindenkiről annyit tudunk, amennyit kell,nem többet, nem kevesebbet, kivéve a főhőst, Thomast, akiről idegesítően nem tudunk semmit. De ez a lényeg, így át tudjuk érezni a zavarát, és kétségbe esését. A történet folyamatosan pörög, nem lassul le sehol. Vannak benne lyukak, amiket nem igazán értek, de ezek mellett könnyen ellehet siklani. 

Sokan húznak párhuzamot az éhezők viadala és az útvesztő között. Én ezzel nem igazán értek egyet. Természetesen értem, hogy ez egy marketingfogás azzal a céllal, hogy átcsábítsák a rajongókat. Igen, mindkettő tinédzserekről szól akiket bezártak egy helyre, hogy túléljenek.  Ezen a téren tényleg hasonlóak, DE mégis nagyon mások. Az éhezők viadalában meg kell egymást ölni a túlélésért, itt pont az ellenkezője. Össze kell fogniuk és megalapítani a saját társadalmukat az életben maradásért.

A történet, ahogy már mondtam teli van csavarokkal, amikor már pont leülne a történet, hirtelen az író bevet egy olyan fordulatot, hogy újra a lapokhoz ragadsz.

A történet gonoszai a tervezők, de őket nem is ismerjük meg. A végén, mikor mindenre fény derül, akkor persze megértjük az egész helyzetet és még jobban megutáljuk őket. A gonoszok, akiket viszont megismerünk, azok a Siratok. Ezek a gusztustalan, mechanikai lények. Zseniálisak (úgy értve, hogy jól ki vannak találva), de elképzelni őket szinte lehetetlen. A mechanikai részekkel rendelkező élőlények, akik valami furcsa puha testtel rendelkeznek… hát nehéz komolyan venni, vagy félni tőlük. A tetteik, persze rettenetesek, és ott tényleg megijedsz tőlük, de ha később belegondolsz, akkor elég nehéz komolyan venni. Én később valahogy így láttam őket:

 A könyv nagyon jó, de az a vég! Arra a végre nincs bocsánat! Értsd: amikor én olvastam, nem is volt tervbe véve a tűzpróba kiadása. Így mikor elolvastam, hogy minden oké, boldog voltam úgy éreztem ez egy fajta Happy End, aztán megláttam, hogy nahát, itt van még egy oldal! Elolvasom, és az agyam felrobban. Azzal az ízelítővel elintézték, hogy 2 hónapig minden nap az járjon a fejembe, hogy MI LESZ MOST?!. Szeretjük az ízelítőket, de valahol ez kínzás!  

ÖÖÖÖÖÖÖSSSSSSSZZZZZZEEEEESSSSÍÍÍÍTTTÉÉÉÉÉÉSSSSS!

Ezt a könyvet feltétlenül olvasd el, ha szereted az izgalmas, akció dús könyveket. Helyenként eléggé megterhelő lelkileg, és ad egy hatalmas adrenalin löketet. Az éjszakai résznél, a pulzusom szerintem simán volt 100. Vannak benne, hibák, de miben nincsenek.

5/5 CSILLAG 

Bemutatkozás!!!!

Helló!

Üdvözöllek itt a blogomon. Meglepő módon ez a blog könyvekkel foglalkozik, amiket olvastam, vagy fogok, vagy el kéne olvasnom. Lesz itt fantasy, YA, klasszikus, sci-fi, sőt lehet, hogy még kötelező olvasmány is :) a feltöltések változóak lesznek, most taposom a 9.et és a tanulás mellett olvasásra nem feltétlenül van időm. Ezért van az, hogy ahol tudok, olvasok, titokban a paplan alatt, minden szünetben, sőt ha olyan a könyv még sétálás közben is. :D

Amióta az eszemet tudom a Gyűrűk Ura, a Harry Potter és a Narnia Krónikái meghatározó szerepet tölt be az életemben. 4 évesen láttam a Gyűrűk Urát először (furcsa gyerek voltam) most olvasom először a trilógiát angolul. A HP szint úgy, azt másodikosként vittem magammal először, napokat töltve 5 oldallal. A Narnia szintúgy. Ez a triumvirátus, amire majd feltehetően sokszor hivatkozni fogok.

Egyenlőre ennyi!

* Csíny letudva!*