2015. augusztus 7., péntek

Egy különc srác feljegyzései



Az „Egy különc srác feljegyzései” című könyv elbeszélője egy tizenöt éves középiskolás srác, Charlie. Furcsának és magányosnak érzi magát, mintha a pálya széléről, kívülállóként figyelné a körülötte zajló eseményeket. Egy nap elhatározza, hogy leveleket ír egy ismeretlennek, aki akár a barátja is lehetne. Ezekből a levelekből aztán szép lassan – olykor mulatságosan, olykor meghatóan – egy cseppet sem átlagos tinédzsert ismerhetünk meg. Charlie kétségbeesett erőfeszítéssel próbálja élni a saját életét, miközben menekül is előle, és ez a kettősség különleges, járatlan utak bejárására kényszeríti: családi drámák sora, új barátok, az első randevú, szexualitás, drogok… Chbosky regénye a lélek legmélyebb rezdüléseit tükrözi, miközben felidézi az olvasóban a felnőtté válás nehéz, semmi mással össze nem hasonlítható éveit.

A kötet megjelenése óta több mint 1 000 000 példányban kelt el és hatalmas vitákat gerjesztett, miközben a tinédzserek megkerülhetetlen kultuszregényévé vált világszerte. Ellentmondásos módon egyszerre tiltott könyv és kötelező olvasmány az amerikai középiskolákban. Ez a regény ugyanazt jelenti a 21. századi tinédzsereknek, mint amit a „Zabhegyező” jelentett a szüleik generációinak.



Na tehát, aki eddig még nem olvasta ezt a könyvet, az most rögtön álljon neki, mert ez a könyv teljesen megváltoztat. Sokszor mondom azt, hogy „ez a könyv így meg úgy változtatja a nézőpontunkat a dolgokon” de ennél a könyvnél halálosan komolyan gondolom. A legtöbb könyv a világ dolgait mutatja be máshogy, politikát, szerelmet, történelmet stb. Ez a könyv viszont a magunkról alkotott képet forgatja fel. A történetet Charlie leveleiből ismerjük meg, és a amiket leír, elmond, az a mi történelmünk is. Amit elmond az velünk is történhetne, lehet történik is.

Charlie egy bájos, kedves, humoros, őszinte és tiszta. A tiszta alatt azt értem, hogy az elején gyermeki, majd ahogy telik az idő egyre inkább felnő és mi vele növünk. Ahogy megfogalmazza a dolgokat az ámulatba ejtő, és lehengerlő. És a zenei ízlése is nagyon jó, meglehet találni a neten a zenéket amik levannak írva és nagyon jól passzolnak a történetbe. Én nagyon boldog vagyok, hogy újra felvettem ezt a könyvet, 12 éves koromba próbálkoztam vele először de túl kicsi voltam, hogy megértsem miről is szól igazán ez a könyv.
Patrick és Sam talán a föld legcsodálatosabb barátai akiket eltudok képzelni, a Titkos Mikulás résznél egyszerre akartam sírni és nevetni.

Az egész könyv üzenete az, hogy ne rohanjunk az élet elől, hanem éljük ki, és el se tudjátok hinni, hogy, ez mennyire nehéz. Én most próbálom élni az életet, keresem a pillanatokat amiket majd öregen emlegetni fogok, és nehéz. Szerintem ha próbálunk nem menekülni az élet elől akkor nem fog menni, szerintem meg kell feledkezni mindenről és az élet talán majd megtalál minket. Remélem legalábbis.

Ezer megy egy szót tudnék mondani erről a könyvről, de egyszerűen egyet se. Lehet itt kéne befejeznem, mert ez nem megy. De kérlek olvasd el ezt a könyvet a te érdekedben, vagy nézd meg a filmet, de ezt az élményt mindenkinek át kell élnie.


 ÖÖÖÖÖÖÖSSSSSSSZZZZZZEEEEESSSSÍÍÍÍTTTÉÉÉÉÉÉSSSSS!


Nem is tudom, mit írjak, egyszerűen nem leírható, azaz érzés amit ez a könyv adott nekem. Nem vagyok boldog vagy szomorú, nem vagyok lelkes vagy elkeseredett. Talán éppen felszabadult és megkönnyebbült vagyok. És nem tudom miért, mert a könyv nagyon jó volt és nem akartam, hogy vége legyen, de valahogy nem hagyott bennem ürességet. Egyszerűen nem értem, hogy lehetséges ez. De azt tudom, hogy szívem szerint most Sam furgonjának a platóján állnék, ahogy bemennek az alagútba és kiáltanék teljes szívemből, mert abban a pillanatban nem lennének korlátaim. Talán ahhoz az érzéshez tudnám hasonlítani a könyv befejezését, mint mikor a Breakfast Club végén megszólal a zene. Ugyan az a érzés. Vége van valaminek, mégis olyan mintha csak most kezdődött volna el.
Ez a könyv maga a gyönyör, szerettem az első betűjétől az utolsóig. Hirtelen az 5 csillag is olyan kevésnek tűnik.


10/5 CSILLAG (egyszerűen ha ezt is 5re értékelném, akkor a többit kéne le)




2015. augusztus 1., szombat

Pretty Little Liars

Mindenkinek van valami szennyese – kiváltképp, ha az illető a gimis Spencer, Aria, Emily és Hanna.
Spencer a nővére fiúja után sóvárog. Aria az angoltanáráról fantáziál. Emily a fekete Mayába zúg bele. Hanna pedig ocsmány kis trükkök árán játssza a bombázót.
Ki hinné, hogy ezeknél súlyosabb titok is nyomhatja a lelküket? Pedig így áll a helyzet, mióta Alison barátnőjüknek váratlanul nyoma veszett.
Hogy honnan tudom? Hát onnan, hogy ismerem őket, mint a rossz pénzt. Tudom, miféle gaztetteket követtek el a múltban, és milyen velejükig romlottak ma. Egyetlen féltve őrzött, mocskos kis titkuk sem maradhat rejtve előttem. És most már előtted sem!


Na szóóóóóóval….. Én is, mint majdnem mindenki más a sorozat miatt álltam neki az első könyvnek, és meg kell mondanom csalódtam. Nem voltak kifejezetten magas elvárásaim, és nem is fogom nagyon-nagyon szidni, de azért nem is leszek kedves. Na essünk neki!

Kezdjük a pozitívumokkal, mert nem akarom kifejezetten elvenni senkinek a kedvét a könyvtől, mert hát… na… annyira nem rossz. Szóval jó az, hogy a nyelvezete nagyon egyszerű, ezt azért mondom, mert én angolul olvastam a könyvet. Igyekszem egyre többet olvasni angolul, mert novemberben majd nyelvvizsgázok remélhetőleg. Ha eddig nem olvastál angolul és valami egyszerűvel szeretnél kezdeni, de nem szereted azokat az Oxfordos kis füzeteket, akkor ez tökéletes választás, mert egyszerű nyelvtant használ, nem bonyolítja a dolgokat, és nincsenek benne agyafúrt metaforák. A történet érdekes, és itt most az A részére gondolok, mert a szerelmi szálak, egyszerűen annyira nem érdekelnek. Bocsi, tudom, hogy elvileg az lenne az egyik legfontosabb része a történetnek, de egyszerűen nem. Azt itt az elején leszeretném szögezni, hogy az első könyv az első epizód cselekményét foglalja magába, nem az első évadot -.- . Én belestem ebbe a csapdába, igaz nem is értem, hogy, hogy gondolhattam, hogy 244 oldalba belefér az első évad. Az oldalhoz láncol valamilyen szinten. Ha egyszer lerakod, akkor nehezen veszed fel újra, de igazából 3 ülésben el lehet olvasni. Csak a 3 ülés között lehet, hogy van 2 nap különbség, mert egyszerűen csak nem.
Na akkor térjünk rá a kevésbé kellemes dolgokra, mert én itt kifogytam a pozitívumokból.

Kezdjük egyből a karakterekkel . Képzeld el a gyönyörű színésznőket és a karakterek jellemét! Most pedig gyorsan felejtsd el! Mert nagyon kevés párhuzam van a kettő között. Kezdjük a külsővel, ezt nem fogom leírni, csak szimplán berakok ide egy videót, mert az többet mond minden szónál jelen esetben.


Akkor a jellem. Nem vagyok benne biztos, hogy a sorozatban is ekkor @*+**ként viselkednek, vagy csak itt ilyen szembe tűnő az egész, de itt nagyon. Most csak Spencerre térek ki,mert rajta nagyon meglepődtem. A sorozatban is megenged dolgokat Wrennek, a masszírozás meg minden, de azért az mégse egy közös jacuzzi-zás. Nagyon nem ugyan az. És Melissa ugyebár csókolózás közbe kapta el őket a tévében, nem pedig a pucér csókolózás közben. Akkor Aria és Ezra is órákon át beszélgetnek pucéran, AZ nem történik, de könyörgöm, legalább visszaöltöztek volna. Emily nagyjából oké volt, az nem tetszet, hogy a könyv vége felé csak rohangászott körbe, mint egy fejvesztett csirke, de oké volt. Hanna, pedig olyan volt, mint a sorozatban, itt az összes lány közül szerintem neki van a legnagyobb drámája, és az jól meg is van írva.

A  külső különbségei a sorozat és a könyv között néha zavaró, én akkor például teljesen elvszetettem a fonalat, mikor Emily szülei azért tiltják el Mayatól, mert rossz hatással van rá, és ez azért van mert ők feketék. Igen, Emily szülei egy „picit” rasszisták, ami elég ironikus a sorozathoz képest.
A karakterek a sorozatban szerintem sokkal szerethetőbbek, itt viszont jobban azonosulunk vele. A Wrenes baleset után például Spencer grabancát nagyon elkapják a szülők, meg Melissa is, és mondanak pár csúnya dolgot. Én annál a résznél, nagyon sajnáltam és együtt éreztem vele, majd elgondolkodtam azon, hogy megérdemli e? Mert szerintem lefeküdni a nővérem pasijával nem egyfajta gyermeki csíny.

A másik nagy bajom az a mérhetetlen sok reklám. Tudjátok mind milyen idegesítő az, hogy zene hallgatás közbe mindig jönnek az Aldi háziasszonyok, na ez olvasva se kellemesebb. A könyv mindenhova márkákat kezel. Esküszöm még a 2 utcával arrébb lakó Bodri kutya nyakörve is Gucci. A Vaniliás Cola azt legalább 2 helyen megfigyelhetjük. pl.



Meg a karakterek nem igazán a koroknak megfelelően viselkednek. Például Mike inkább a 10-12 éves viselkedést hozza annka ellenére, hogy elvileg 15. Aztán, lehet persze, hogy ez kulturális különbség, vagy én élek egy unalmas kisvárosba, de szerintem 16-17 évesek nem buliznak ilyen szinten, és nem viselkednek ilyen @***ásan. Ezra felnőtt ember létére egy megnőtt óvodás fajta hisztit csap, mármint, szoktak az irodalom tanárok könyvvel dobálózni???
A bonyodalom viszont, még mindig jó. Nekem nagyon tetszik A megfoghatatlan karaktere, de itt még nem igazán bontakozódik ki.


  ÖÖÖÖÖÖÖSSSSSSSZZZZZZEEEEESSSSÍÍÍÍTTTÉÉÉÉÉÉSSSSS!

Ez egy tipikus egy-éjszakás kaland. Kellemes is tud lenni, de a sorozat klasszisokkal jobb. Ha azért akarod elolvasni a könyveket, hogy megtudd ki csoda A, akkor sajnos ezt innen nem fogod megtudni, ugyanis nagyon kevés párhuzam van a kettő között. Megsúgok valamit a könyvekben:

-          NINCS CALEB
-          NINCS SPOBY
-          SPOILER!!!!!!!!!!!! maya mindent túlél

Ennek tudatába, ha akarsz állj neki a könyveknek, mások nagyon is szerették. Lehet csak én vagyok a kivétel.


3/5 CSILLAG