2015. augusztus 1., szombat

Pretty Little Liars

Mindenkinek van valami szennyese – kiváltképp, ha az illető a gimis Spencer, Aria, Emily és Hanna.
Spencer a nővére fiúja után sóvárog. Aria az angoltanáráról fantáziál. Emily a fekete Mayába zúg bele. Hanna pedig ocsmány kis trükkök árán játssza a bombázót.
Ki hinné, hogy ezeknél súlyosabb titok is nyomhatja a lelküket? Pedig így áll a helyzet, mióta Alison barátnőjüknek váratlanul nyoma veszett.
Hogy honnan tudom? Hát onnan, hogy ismerem őket, mint a rossz pénzt. Tudom, miféle gaztetteket követtek el a múltban, és milyen velejükig romlottak ma. Egyetlen féltve őrzött, mocskos kis titkuk sem maradhat rejtve előttem. És most már előtted sem!


Na szóóóóóóval….. Én is, mint majdnem mindenki más a sorozat miatt álltam neki az első könyvnek, és meg kell mondanom csalódtam. Nem voltak kifejezetten magas elvárásaim, és nem is fogom nagyon-nagyon szidni, de azért nem is leszek kedves. Na essünk neki!

Kezdjük a pozitívumokkal, mert nem akarom kifejezetten elvenni senkinek a kedvét a könyvtől, mert hát… na… annyira nem rossz. Szóval jó az, hogy a nyelvezete nagyon egyszerű, ezt azért mondom, mert én angolul olvastam a könyvet. Igyekszem egyre többet olvasni angolul, mert novemberben majd nyelvvizsgázok remélhetőleg. Ha eddig nem olvastál angolul és valami egyszerűvel szeretnél kezdeni, de nem szereted azokat az Oxfordos kis füzeteket, akkor ez tökéletes választás, mert egyszerű nyelvtant használ, nem bonyolítja a dolgokat, és nincsenek benne agyafúrt metaforák. A történet érdekes, és itt most az A részére gondolok, mert a szerelmi szálak, egyszerűen annyira nem érdekelnek. Bocsi, tudom, hogy elvileg az lenne az egyik legfontosabb része a történetnek, de egyszerűen nem. Azt itt az elején leszeretném szögezni, hogy az első könyv az első epizód cselekményét foglalja magába, nem az első évadot -.- . Én belestem ebbe a csapdába, igaz nem is értem, hogy, hogy gondolhattam, hogy 244 oldalba belefér az első évad. Az oldalhoz láncol valamilyen szinten. Ha egyszer lerakod, akkor nehezen veszed fel újra, de igazából 3 ülésben el lehet olvasni. Csak a 3 ülés között lehet, hogy van 2 nap különbség, mert egyszerűen csak nem.
Na akkor térjünk rá a kevésbé kellemes dolgokra, mert én itt kifogytam a pozitívumokból.

Kezdjük egyből a karakterekkel . Képzeld el a gyönyörű színésznőket és a karakterek jellemét! Most pedig gyorsan felejtsd el! Mert nagyon kevés párhuzam van a kettő között. Kezdjük a külsővel, ezt nem fogom leírni, csak szimplán berakok ide egy videót, mert az többet mond minden szónál jelen esetben.


Akkor a jellem. Nem vagyok benne biztos, hogy a sorozatban is ekkor @*+**ként viselkednek, vagy csak itt ilyen szembe tűnő az egész, de itt nagyon. Most csak Spencerre térek ki,mert rajta nagyon meglepődtem. A sorozatban is megenged dolgokat Wrennek, a masszírozás meg minden, de azért az mégse egy közös jacuzzi-zás. Nagyon nem ugyan az. És Melissa ugyebár csókolózás közbe kapta el őket a tévében, nem pedig a pucér csókolózás közben. Akkor Aria és Ezra is órákon át beszélgetnek pucéran, AZ nem történik, de könyörgöm, legalább visszaöltöztek volna. Emily nagyjából oké volt, az nem tetszet, hogy a könyv vége felé csak rohangászott körbe, mint egy fejvesztett csirke, de oké volt. Hanna, pedig olyan volt, mint a sorozatban, itt az összes lány közül szerintem neki van a legnagyobb drámája, és az jól meg is van írva.

A  külső különbségei a sorozat és a könyv között néha zavaró, én akkor például teljesen elvszetettem a fonalat, mikor Emily szülei azért tiltják el Mayatól, mert rossz hatással van rá, és ez azért van mert ők feketék. Igen, Emily szülei egy „picit” rasszisták, ami elég ironikus a sorozathoz képest.
A karakterek a sorozatban szerintem sokkal szerethetőbbek, itt viszont jobban azonosulunk vele. A Wrenes baleset után például Spencer grabancát nagyon elkapják a szülők, meg Melissa is, és mondanak pár csúnya dolgot. Én annál a résznél, nagyon sajnáltam és együtt éreztem vele, majd elgondolkodtam azon, hogy megérdemli e? Mert szerintem lefeküdni a nővérem pasijával nem egyfajta gyermeki csíny.

A másik nagy bajom az a mérhetetlen sok reklám. Tudjátok mind milyen idegesítő az, hogy zene hallgatás közbe mindig jönnek az Aldi háziasszonyok, na ez olvasva se kellemesebb. A könyv mindenhova márkákat kezel. Esküszöm még a 2 utcával arrébb lakó Bodri kutya nyakörve is Gucci. A Vaniliás Cola azt legalább 2 helyen megfigyelhetjük. pl.



Meg a karakterek nem igazán a koroknak megfelelően viselkednek. Például Mike inkább a 10-12 éves viselkedést hozza annka ellenére, hogy elvileg 15. Aztán, lehet persze, hogy ez kulturális különbség, vagy én élek egy unalmas kisvárosba, de szerintem 16-17 évesek nem buliznak ilyen szinten, és nem viselkednek ilyen @***ásan. Ezra felnőtt ember létére egy megnőtt óvodás fajta hisztit csap, mármint, szoktak az irodalom tanárok könyvvel dobálózni???
A bonyodalom viszont, még mindig jó. Nekem nagyon tetszik A megfoghatatlan karaktere, de itt még nem igazán bontakozódik ki.


  ÖÖÖÖÖÖÖSSSSSSSZZZZZZEEEEESSSSÍÍÍÍTTTÉÉÉÉÉÉSSSSS!

Ez egy tipikus egy-éjszakás kaland. Kellemes is tud lenni, de a sorozat klasszisokkal jobb. Ha azért akarod elolvasni a könyveket, hogy megtudd ki csoda A, akkor sajnos ezt innen nem fogod megtudni, ugyanis nagyon kevés párhuzam van a kettő között. Megsúgok valamit a könyvekben:

-          NINCS CALEB
-          NINCS SPOBY
-          SPOILER!!!!!!!!!!!! maya mindent túlél

Ennek tudatába, ha akarsz állj neki a könyveknek, mások nagyon is szerették. Lehet csak én vagyok a kivétel.


3/5 CSILLAG

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése