A beavatott

EGYETLEN DÖNTÉS

alapján megtudhatod, kik az igazi barátaid

EGYETLEN DÖNTÉS

meghatározhatja az értékrendedet

EGYETLEN DÖNTÉS

örökre megmutathatja, kihez és mihez vagy hűséges

EGYETLEN DÖNTÉS, AMELYTŐL MEGVÁLTOZOL

Beatrice Prior az antiutópisztikus Chicagóban él: az itteni társadalom öt csoportra tagolódik, melyek mindegyike egy-egy erény kiművelését írja elő tagjai számára. Ők az Őszinték, az Önfeláldozók, a Bátrak, a Barátságosak és a Műveltek. Az év egy bizonyos napján a mindenkori tizenhat éveseknek el kell dönteniük, melyik csoporthoz kívánnak tartozni. Ennek kell szentelniük életük hátralevő részét. Beatrice ingadozik aközött, hogy a családjával maradjon-e, vagy végre önmagává váljon. Ez a két lehetőség kizárja egymást. Végül olyan döntést hoz, amely mindenki számára meglepetést jelent – még önmagának is.

Hát ez nehéz lesz... Azt szeretném leszögezni, hogy ez csak a saját véleményem, nem akarok vele megbántani senkit. Ha nem értsz egyet, akkor lent a kommentekben fejtsd ki miért, lehet én értelmeztem valamit félre.  Na essünk neki!

Szóval a könyv, én beismerem csalódott vagyok. Annyi jót és szépet hallottam a trilógiáról, hogy már szinte azelőtt szerettem volna, hogy elolvastam volna, talán ezért se tetszett annyira, mert túl nagyok voltak az elvárásaim. Nem tudom. Nekem nem tetszett, Az egész egy kicsit olyan erőltetettnek hatott számomra. 

A könyv rendszere, szerintem egy hatalmas klikk metafora (szerintem mások is így vannak vele). Ha ilyen szempontból nézzük, akkor a könyv a klikkek ellen beszél, azt próbálja megértetni velünk, hogy ez rossz és az a legjobb ha nem tartozol sehová. Ez szerintem nem igaz. Persze jobb lenne, ha mindenki barátkozna mindenkivel, meg világbéke blablabla, de szerintem tartozni valahova királyság! Az, hogy vannak ezek a közösségek, ahol önmagad lehetsz, és beszélgethetsz haverokkal (találhatsz haverokat!!) a kedvenc dolgaitokról pl. könyvekről. Viszont nem tartozni sehova, vagyis Elfajzottnak lenni, nagyon rossz. Látod azt, hogy körülötted szinte mindenki happy, meg minden erre te meg a sarokban búslakodsz. Ezt a könyv jóként állítja be, de azt akarja, hogy illeszkedj be egy klikkbe és tény úgy mint ők, nyomd el a személyiséged. Szerintem, ha egyszerre több klikkbe is belepasszolsz, akkor több klikkbe legyél benne. Mivel a valóságban nincsenek országhatárok, hogy ezek a Könyvmolyok, azok ott a Pop zene rajongók, azok pedig az American Horror Story mániások, ezért bárhova oda mehetsz, beszélgethetsz az AHS fanokkal az új részről, miközben arról is álmodozol, hogy milyen jó lenne, ha könyvbe is kiadnák. De ez a metafora messze elfajult, úgyhogy térjünk vissza az alapsztorihoz.

A könyv, mint a legtöbb YA ez is E/1-be van megírva. Így könnyen lehet azonosulni a szereplővel, mert a lehető legkevesebb tulajdonságot, személyiség jegyet kell megadni. Engem ez már kicsit zavar, de nem csak itt, hanem mindenhol. Szerintem jobb lenne, ha ismernénk rendesen a karaktert, külső szemmel is láthatnánk néha, mert akkor talán nem lennénk annyira szörnyen elfogultak vele kapcsolatban. Szerintem például az, hogy szerencsétlen Négyest felmászatta a kerék tetejére, noha egy idő után már 100%ig biztos benne, hogy tériszonya van, elég nagy gonoszság. De ez csak egy dolog a millió dolog közül. 

Főhősünk szerelme, pedig Négyes szintén egy érdekes karakter. Sok más YA-ban is volt már a megtört, kívül kemény belül érző lélek férfi karakter, aki csak a főhősnek nyílik meg és boldogan élnek míg meg nem haltak. Vele kevesebb bajom volt. Jól ki volt dolgozva, szerettem. Az lehet, hogy csak engem zavart a tanár-diák kapcsolat, de engem nagyon. Nálunk a suliban sok a hallgató, meg a kistanár, és fiatal tanárunk is van, ezért engem kicsit riasztott ez az egész, de mivel a korkülönbség nem nagy ezért miért is ne. 

A többi dologgal nagyjából rendbe voltam. A cselekmény izgalmas volt, a drámák ott voltak a szeren, a szerelem is jól ki volt dolgozva, a harci dolgokba se tudok belekötni. 

Oh, még egy dolog, a számok. Csak nekem hangzik a Négyes és a Hatos szörnyen ismerős névnek? Oh, igen a Lorien Legacies (alis A Negyedik). A neten körbenéztem, hogy mások mit gondolnak róla, hát egy komplett fandom war-ba ütköztem. A beavatott rajongók szerint Tobias az igazi, a Loricok szerint meg Johnny. Én személy szerint Johnra szavatok, mert imádom a sorozatot, és a  Negyeidet előbb adták ki cirka egy évvel. Nektek mi a véleményetek?

Összességében:

Ha szereted az ilyenfajta könyveket, vagy mr láttad a filmet, akkor olvasd el mert tényleg nem rossz. Az üzenete nekem nem a kedvencem, de láttunk már rosszabbat lásd: Alkonyat. Mint minden YA itt is van szerelme, meg akció, meg egy kis világvége érzet is. Egyszer mindenképpen el lehet olvasni. 

3,5/5 CSILLAG