The Fault in Our
Stars meets Eleanor and Park in this compelling, exhilarating, and beautiful
story about a girl who learns to live from a boy who intends to die.
Theodore Finch is
fascinated by death, and he constantly thinks of ways he might kill himself.
But each time, something good, no matter how small, stops him.
Violet Markey lives
for the future, counting the days until graduation, when she can escape her
Indiana town and her aching grief in the wake of her sister's recent death.
When Finch and Violet
meet on the ledge of the bell tower at school, it’s unclear who saves whom. And
when they pair up on a project to discover the “natural wonders” of their
state, both Finch and Violet make more important discoveries: It’s only with
Violet that Finch can be himself—a weird, funny, live-out-loud guy who’s not
such a freak after all. And it’s only with Finch that Violet can forget to
count away the days and start living them. But as Violet’s world grows, Finch’s
begins to shrink.
This is an intense, gripping
novel perfect for fans of Jay Asher, Rainbow Rowell, John Green, Gayle Forman,
and Jenny Downham from a talented new voice in YA, Jennifer Niven.
Tudom mindig ezt mondom, de ezúttal halálosan komolyan
állítom, hogy ez a könyv a kategóriája legjobbja. De ezzel nem mindenki fog
egyet érteni. Körbenéztem goodreads-en és azt láttam, hogy valaki vagy
nagyon-nagyon szereti, vagy nagyon utálja. Nincs közepes, vagy tetszik vagy
nem. Sokan úgy érvelnek, hogy a karakterek valójában csak sétáló kórképek, meg
hogy ez egy nagy koppintás a Csillagainkban a hibáról, mert a lány neve egy
szín (Hazel és Violet), mert a pár egy rakatnyi régi verset, idézetet mondogat
egymásnak, és mert egész idő alatt a fejük felett lóg a „Ma vajon meghalok?” gondolat (ez egy kicsit
pontatlan fordítás volt ennek a lánynak a kritikájából: https://www.goodreads.com/review/show/1178956109?book_show_action=true&from_review_page=1
)
Nekem és sok más embernek tetszett viszont, mert:
- - gyönyörűen van megírva
- - a történet inspiráló, és elbűvölő
- - ez az a fajta könyv, amit ha befejezel olyan
különlegesnek érzed magad, és olyan mintha repülnél
- - a karakterek szerethetőek ( Finch az új álom
pasim, nagyjából)
- - a betegségük nagyon pontosan van megjelenítve
- - ha egyszer neki ülsz akkor kikapcsol körülötted
a világ
Na most ezeken a pontokon fogok végig menni, a lehető
legkevesebb spoilerrel. Kezdjük is az első ponttal, a stílusa.
Olvastatok már olyan könyvet, ami annyira szépen volt megfogalmazva,
hogy megragadtatok egy tolat és aláhúztatok egy idézetet, vagy, mint én csak
nagyon akartátok, de nem akartátok bántani a könyvet. Na ez a könyv pont ilyen.
Az első 10 oldal után leraktam és elmentem megkeresni azokat a kis színes
ragasztható könyvjelzőket, amit a suliba szoktam használni, hogy
jelölgethessem. A könyv végére elfogyott az összes -.-
Így néz ki most:
A molyos követőimet pedig elárasztottam idézetekkel, valami
17-et raktam fel. Sorry not sorry.
A könyv befejezése után elkapott az az érzés, hogy írni
akarok. Nagyon kicsi korom óta író akarok lenni, és suliban mindig firkálgatok,
de a nyárral együtt egy írási blokk is kitör. Amit nagyon utálok, mert most
lenne időm, de egyszerűen ötletem nincs. De a könyv befejezése után írhatnékom
támadt, ötletem még mindig nem volt, de a kedvem már megvolt hozzá.
Na a karakterek. Én szerettem
őket. Könnyen azonosultam velük, és szerintem jól kivoltak dolgozva. Violet
kedves lány, meg minden, de személy szerint nem ő lesz a kedvenc női szereplőm,
hogyha összességében nézzük. Nála lehet
kicsit érezni a személyiség jegyek hiányát. Nem tudunk meg róla sok mindent,
annyit tudunk csak, hogy szeret írni, hiányzik neki a nővére és próbál
tökéletes lenni, hogy ne okozzon csalódást a szüleinek. Ennyi. Ez nekem egy
kicsit kevés. Meg igazából egy kicsit mérges vagyok rá (már amennyire lehet az
ember mérges egy kitalált személyre), mert szerintem nem küzdött eléggé a könyv
vége felé, túl könnyen fogadta a szülei tiltását. Ezt úgy értem, hogy nem
lázadott nagyon ellenük és nem nagyon küzdött azért, hogy a kapcsolat életbe
maradhasson.
Finch viszont már egészen más
tészta. Nála megismerkedünk a részletesen a múltjával, a családjával, a
hozzájuk kötődő viszonyával, a hobbijaival stb. Ő sokkal jobban kivolt dolgozva,
és alapvetően egy sokkal szerethetőbb karakter is volt. Én nagyon megszerettem és, ahogy mér fent is írtam
ő az új álompasim.
Ugye mindkét karakter valamilyenfajta
depresszióval küzd. Finchről a könyvnek olyan ¾-énél megtudjuk, hogy bipoláris
zavara van, ergo mániás depressziós, ez nem igazán nagyon spoiler, mert a könyv
elejétől kezdve sejtjük, hogy valami nincs rendben. Violetnél nem kapunk pontos
nevet, de feltehetőleg a szimpla, klasszikus depresszióval küzd (az is épp
elég). Mindenesetre Finch betegsége nagyon pontos van bemutatva, ugyanis az
írónő az egyetemei barátjáról (akinek szintén ilyen problémái voltak) mintázta
a karaktert.
A könyvből film is készül
mellesleg. Elle Fanning főszereplésével, a forgatókönyvet pedig maga az írónő
írja. Én személy szerint szívesebben láttam volna Chloe Grace Moretz-et látnám
a szerepben, Finch-nek pedig Tyler Blackburn-t, vagy Thomas McDonell-t.
Nekem nagyon bejött ez a könyv, nem tudok róla
többet mondani, anélkül, hogy ne kezdjek el spoilerezni. Mindenképpen el kell
olvasnotok, kihagyhatatlan szerintem. Mivel film készül belőle felteszem majd
magyarra is lefordítják.
A könyv szerintem nagyon inspiráló és felüdítő.
5/5 CSILLAG
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése